All You Can (Not) Eat

Na hát, itt vagyok, minden rendben. Mármint a diéta szempontjából. Magánéletügyileg nincs rendben semmi, de szerencsére csak a romantikussírós filmeket falom,a  csokikat nem. :D De most úgy tényleg úgy szar minden, ahogy van. Meg kéne hoznom egy fontos döntést, de most úgy valahogy egyáltalán nem megy ez. Sok a friss élmény és nem tudok tisztán gondolkozni. Nem tudom eldönteni, hogy mi helyes, mi nem. Na mindegy, röviden ez a lényeg. Pár napot kérek, és hozom a diétáról a beszámolót.

Húha. Tegnap futottam, háromnegyed órát, 5 km-t. Hát elég szánalmas, de így másodikra nem rossz szerintem. Bár igaz, hogy az emelkedőnél majdnem meghaltam (szó szerint, mert majdnem elütött egy kocsi, asszem nem hallgatok zenét futás közben inkább:D), de végig az a farmersort lebegett a szemem előtt, amibe beleakarok fogyni (vagyis hát, rám jönni rám jön, de egy jónagyadaghányásnak nézek ki benne). Rájöttem, hogy egyedül jobb futni nekem. Mert ha ott van más, akkor mindig gyorsabban akarok futni, aminek az a következménye, hogy 10 perc után nekem végem és megállok. Így meg lehet, hogy az eredmény nem jó, de legalább futottam tisztességesen, illetve, nem álltam meg, csak egyszer amikor megbotlottam (amúgy rájöttem, hogy én rendkívűl béna és szánalmas vagyok, vagy csak murphy baszogat mindig), és kaptam egy mini szívrohamot, mert majdnem arccal estem a földnek, ott kellett 2 perc, hogy összeszedjem magam :D Ma reggel pedig tekertem 15 km-t a szobabiciklin, ami nekem szintén húzós volt, de esküszöm, egyre jobban megy. Csak én olyan okos gyerek vagyok, hogy előtte megfürödtem. De hogy minek? Mert most utána is fürödhettem. Ebből is látszik, hogy én mindent jó alaposan átgondolok előre. A kajával nincs gond, esküszöm, tökre élvezem ezeket a kajákat, nem élem meg sanyargatásként.

Ma már nem csinálok semmit, megyünk ki a falunapokra főzni, holnap szintén egész nap főzzük azt a rengeteg adag babgulyást, úgyhogy holnap szerintem pihinap lesz, vagy maximum bicikli. Vasárnap pedig megint futimuti. Ja, most jut eszembe, hogy mára hátra van még a has, utána meg a felsőtest. Már megint jó hülye vagyok. :D Nem tudom mi van velem, de most vigyorgok összevissza, jó kedvem van, tele vagyok energiával:))) Most olyan szupcsi minden xD
(Amúgy minek kellett az érettségink mellé még kiosztani díszkiadásban a tavaly módosított alaptörvényt? Tüzelni jó lesz, kb ennyi.. )

Ez az érettségim legszebb mondata: In accordance with the provisions of article  54 (4) and (5) of Government Decree no. 100/1997 (VI. 13.) on Issuing the Rulels Governing Secondary School Final Examinations, this certificate of Hungarian-English Dual Language Secondary Education shall be regarded as equivalent to a language proficienty examination certificate of type C1 complex, obtained in English language, at advanced level, officially recognised by the state.

Úgy örülök, hogy sikerült :)

Szóval 3 nap. Kaják, edzések eddig rendben. eddig nem akartam elcsábulni semminek :) Bár valószínű azért, mert ebbe a melegben legszívesebben nem ennek semmi mást, csak egy kis gyümölcsöt.. Kezdem megszokni ezt a 3 liter vizes cuccot, igazából tegnap is kb 4 és fél litert ittam meg (abból másfelet akkor, amikor délben a vonatállomásra sétáltam fel, és azt hittem meghalok a melegben, tök jó, hogy van helyi közlekedés..).
A mai napon jó szarul indult, 5:30kor sikerült úgy felbaszniuk az agyamat, hogy ááááááá... mindjárt kibicikilizem magamból az ideget. (I hate people.)

Szóval péntek-szombat-ésvasárnapnembiztos lesz ez a falunapok-testvérvárosinapok.. És mivel ugye barátomék családja főz kb 1000 embernek, alig akad tennivaló.. Pénteken gulyásleves lesz, szombaton meg babgulyás. Pénteken nekem is kell menni zöldséget pucolni, kockázni, ja meg valakinek majd föl kell vágni azt a laza 50 kg húst pénteken.. úgyhogy unatkozni nem fogok. (Meg aludni se.. mert még ha haza is mennék, hogy időben lefeküdjek, konkrétan az egész banzáj 50 m-re van a házunktól, hajnal 2ig programok vannak..utána meg kb 5ig eltart mire az összes részeg hazatalál és ilyenkor az utcán hangosan énekelnek, kutyáink megőrülnek, bedobálják a szemetet a kertünkbe mert az jó, akik a mi utcánkban parkoltak le, indulásnál összetörik egymást, majd azon agonizálnak, hogy mivel mindketten be vannak baszva, hívjanak-e rendőrt.. (I hate people 2.) Szóval vicces lesz.

Amúgy rájöttem, hogy én mindent utálok. Utálom pestet, és annyira örülök, hogy a giminek legalább már vége.. nem mintha szeptembertől nem pestre járnék, de most olyan felszabadultnak érzem magam. Örülök, h most egy jó darabig nem kell bemennem. Büdös,koszos,túúúlsokazember,veszélyes.. fújj. (I hate people 3.)
Bia sokkal jobb ennél. Igaz, hogy itt nem történik semmi, de akkor is. Tiszta, van közbiztonság, akárkivel találkozok nem kell olyan messzire mennem, amit gyalog ne lehetne megtenni. Csak az éjszakai életet kéne felpezsdíteni, mert az a kocsma, ami már az öregapám idején is ott volt rég, nem túl kecsegtető. :D

Na mindegy. Akkor most tekerek egyet :)

Tehát ez volt a 0. nap:

Most megyek futni.. xoxo :)

Húúbasszus. Na, hát tegnap megcsináltam a képeket (bazmegdedurvák:/), méréseket, csak hát egy bökkenő van, most nem vagyok otthon, hogy fel tudjam rakni őket. Majd este. A másik meg az, hogy nincs net otthon mert valami beszart, de elvileg este már lesz. A telómon meg mindent lehet csinálni, de bejegyzést nem tudok írni, csak kommentelni.

Hétvége: ez volt életem legrosszabb hétvégéje. De most komolyan. Szanaszét stresszeltem magam a hülye érettségi miatt, szombat éjszaka 3 órát aludtam, vasárnap éjszaka meg 2 és felet, enni meg kb semmit nem tudtam. Úgyhogy tegnap eléggé mosott szarként érkeztem meg a suliba. Ofő azzal fogadott hogy mekkora istenkirálycsászárkurvajóokosgyerekjó vagyok, mert, hogy megvan az angol felsőfokúm, sőt, kurvajó lett az angol emeltem. Fuck yeah. Szóval, 9:50re kellett bemennem, és konkrétan fél2kor jöttem ki, pedig csak 3 tantárgyból szóbeliztem. Jó tételeket húztam, úgyhogy minden zsír volt. :) Szerdán pedig megkapjuk, úgyhogy most nagyon érett vagyok. :D Szóbeli után mentem bevásárolni kajákat, úgyhogy azzal megvagyok, utána hazajöttem és ittam egy kis alkoholt, mert ugye tegnap még lehetett, úgyhogy megünnepeltem az érettségit. :)

Ja, nem mentünk ma strandolni. Ma pedig már az első napon vagyok, a reggelim meg volt már, a tízórai mindjárt, vizet meg megittam már kb másfél litert, mert rohadt meleg van (de így nem is olyan nehéz vizet inni, mint gondoltam). Este pedig megyek futni. :) De majd még futás előtt felrakom a képeket, méréseket, stb.

Úgyhogy, egyenlőre ennyi :)

Hát ez most nem "fogyi" téma. De most erről gondolkoztam/gondolkozom. Olyan furcsa, hogy ennyi idő után is, van olyan pillanat, hogy úgy érzem, újra beleszerettem. Vagyis nem is az hogy furcsa, csak nem tudom jobban megfogalmazni. Ha valaki megkérdezi, hogy mit szeretek benne annyira, nem tudok válaszolni. Nem tudok 1-2 dolgot kiemelni. Ő úgy jó nekem, ahogy van.. annak ellenére, hogy néha vannak olyan pillanatok, amikor megtudnám folytani őt egy kanál vízben. Mert van ilyen, előfordult már. De hát az ilyen pillanatok után, jön a kibékülős szex kibékülés, az újra egymásra találás. Vannak szar pillanataink, mert vannak. Nem tagadom. De ez legfőképp azért van, mert szerintem mi vagyunk a világ legmakacsabb emberei. :D Hányszor volt olyan, hogy este összevesztünk (valami apró hülyeségen), és egyikünk sem tudott elaludni, mert hát ugye nem szeretünk úgy elaludni, hogy haragszunk a másikra, hajnalig egymásnak háttal feküdtünk az ágyban, duzzogtunk, és csak valamikor 3-4 felé szólalt meg az egyikünk, hogy bocsánat. Utólag mindig rájövök, hogy ez mekkora hülyeség, de valahogy olyankor nem tudom kimondani, hogy bocsánat. Régen pont az volt, hogy mindenért én kértem bocsánatot, még ha nem is én voltam a hülye.. aztán jött az a fázis amit az előbb leírtam, hogy egyikünk sem tett semmit.. most pedig inkább ő kér bocsánatot. Eljöhetne már az a szint, amikor egyikünk sem kell bocsánatot kérni, mert nem csinálunk hülyeségeket :) Amikor összejöttünk, szinte senki nem hitt bennünk. Ehhez képest 46 hónapja van mellettem. Annyi mindent köszönhetek neki. Olyan sokszor állított talpra, tartotta bennem a lelket, de egyszerűen az is elég ha csak érzem/tudom, hogy mellettem van.

Ha már szóba jött, például a legjobb barátomat is neki köszönhetem. Nem valószínű, hogy egyébként megismerkedtünk volna. Összejöttem a párommal, majd ő bemutatott a legjobb haverjának. Majd pedig a legjobb haverja, bemutatta a barátnőjét (akik akkor még inkognítóban voltak:D). Megláttam a csajt, elfogott az irigység, mivel P nagyonnagyon szép lány. Elsőre pont ezért nem is volt szimpi. Sőt. :D De aztán egyszer beszélgettem vele a páromról, arról beszélgettünk, hogy kinek mi a horoszkópja, és mondta, hogy ő Bika. Hát mondom király, én is az vagyok, kérdeztem, hogy melyik nap született. 11.-én. Itt leesett az állam, mert én is 11.-én születtem. Utána kiderült, hogy ugyanabban az évben születtünk (én azt hittem, sokkal idősebb nálam), ráadásul ugyanabban a kórházban, fél óra eltéréssel kb (bibibi én vagyok az idősebb). [Amúgy röhej, hogy ugyanabban a kisvárosban élünk, és ennyi idő után derült ez ki] Ez egy olyan kapocs volt, ami mellet nem tudtam elmenni, és aztán szépen lassan megismertem őt jobban, és rájöttem, hogy mekkora balf*sz vagyok, hogy első ránézésre döntöttem róla. (Persze, mivel nők vagyunk, az is kellet a barátságunkhoz, hogy volt egy csaj a társaságunkban, akit közösen utáltunk:D) Mindig számíthatok rá, akármivel fordulok hozzá. Teljes mértékben őszinte lehetek vele, ő is az velem és megbízhatunk egymásban. Lehet, hogy nem beszélünk minden nap, de (ezmostnagyonnyálasanfoghangzani), de amikor pl találkozunk akkor úgy érzem otthon vagyok, biztonságban vagyok és megnyugszom. Ő (is) egy biztos pont az életemben. Ahhoz képest, hogy ennyi minden közös bennünk, mégis tök más emberek vagyunk.. de ez így jó.

Olyan tök jó, hogy írtam úgyse megyünk strandra egész nyáron stb, hát persze egyből kiderült, hogy jó hülye vagyok mert elfelejtettem, hogy múlthéten pont beszéltük a (legjobb)barátnőmmel, P-vel, az egyetlen normális nővel a környezetemben, hogy megyünk strandra. Ráadásul valószínű vagy a program első, vagy a második napján. Megvan az első kihívás :) A következő kihívás is meg lesz, mivel utána hétvégén falu napok lesznek a kis városkámban, ahol a barátomék családja fog főzni gulyáságyúban. Szupeeeer. :D Majd, utána, vasárnap érettségi bankettünk lesz a Trófeában. Jól kib*sztam magammal, de így még izgibb lesz ez az egész. Mondjuk kb ez a hét lesz a nyaramnak a legeseménydúsabb időszaka, úgyhogy annyira nem aggódok.
Érettségi az most nagyon para. Nagyon várom már a hétfő délutánt, hogy túl legyek ezen az egész sz*ron. Izgulok nagyon.
Nem is írok most többet, inkább megyek és tanulgatom még a tételeket.

https://www.youtube.com/watch?v=fQtZWjsshyk

https://www.youtube.com/watch?v=JPSuOWE8B94&feature=related

Tegnap este már annyira izgultam, annyira várom már a jövőhét keddet, hogy csak na. Pedig vissza fogom sírni majd jópárszor ezt a pár napot, az biztos. Kb. éjfélkor még a neten voltam és rántásnélküli főzelék recepteket nézegettem, illetve annak jártam utána, hogy a csirkemellet hogyan is kell párolni, mert hogy én olyan még nem csináltam, meg amúgy se ettem eddig csirkemellet. :D De most már tudok mindent. Jobb lenne ha hétfőn a lifetiltből érettségiznék, mint hogy civilből, magyarból meg töriből. :D De ez van. Ezt a pár napot túlélőüzemmódban csinálom végig, a kövi pár hónapot meg pláne. :D
Jövőhét hétfőn annyi dolgom lesz, ami képtelenség, hogy beleférjen 24 órába, de majd megoldom valahogy. Vááá tényleg nagyon várom már a keddet :)
Pont azon gondolkoztam, hogy mivel nagyon szeretek sütni, milyen furcsa lesz, hogy majd nem kóstolhatom meg a tésztákat, krémeket. Bár nyáron amúgy is kevesebbet sütök, ha meg csinálok valamit, akkor majd anyum kóstolgatja nekem. :D Lehet, hogy bevetem majd az a trükköt, hogy rágózni fogok sütés/főzés közben, és akkor tutira eszembe se fog jutni kóstolgatni. Úgy várom már ezt az egészet :)) De legfőképp a végeredményt, de hát ahhoz jó pár kilométer kell majd, jó pár centi, jó pár izzadságcsepp. :D
Egyébként csak itthon, anyuék tudják hogy elkezdem ezt a programot. Senki más. Még a párom sem, mert szeretném, ha majd magától venné észre (jó amúgy felfog tűnni neki, hogy esténként nem ice teaval a kezemben fogok lebattyogni hozzá, hanem vízzel, meg majd a kajálásoknál). Tudom, hogy azt gondolják, hogy ez biztos megint valami agymenés, amit 2 hét után befejezek. Pont ezért jó lesz majd rácáfolni. :) Tudom, hogy sikerülni fog.

Na. Hát rávettem magam. Jövőhét kedden, azaz június 19-én kezdem az első 75 napos programomat(nem tudom miért nem 70, de mindegy:D). Azért akkor kezdem, mert 18-án lesz az érettségi szóbelim, és addig csak arra akarok koncentrálni. 19 éves és 160 cm vagyok, 60-62 kg között mozgok. Ez közel sem ideális. A versenysúlyom kb. 54 kg, most is az a cél.. de nem is a kg a lényeg, hanem az, hogy tetszek MAGAMNAK a tükörben. Még nem mértem meg magam, nem csináltam kezdő képeket sem, azt majd 18.-án.
Igen, tisztában vagyok vele, hogy nem nyáron kell ezt a programot csinálni. De úgy vagyok vele, hogy most motivált vagyok, és amúgy se sokat járok strandra (nem azért, mert nem akarok fürdőruhában mutatkozni), azon a 2 napon amikor strandolunk, ami bele fog csúszni a program alatt, le fogok mondani a lángosról meg a hekkről. Mert megér annyit.
A diéta adott a lifetiltről, a tartós élelmiszereket megvettem már, a többit majd hétfőn intézem. Edzéstervet is összeállítottam.. Futás minden mennyiségben, szobabicikli is (mert az van itthon, és anyum így is mindig cseszeget, hogy miért nem használom) és a lifetiltes has edzés illetve a hát-mell-kar súlyzós edzés lesz terítéken.
(A program végén, után tervbe van egy intenzív fenékformálás is.) Ez ennyi. Legnehezebb az alkoholról lesz lemondani, de most ez sem érdekel. Abban reménykedem, hogy idővel, ahogy beindul a fogyás amúgy is felszabadultabb leszek és nem lesz szükségem a piára ehhez (na meg bulizni se járok sokszor...). :D
A kerti partyt, hát, azt is ki kell bírni, ez van, miért nem gondolkoztam előre. Tényleg fontosnak tartom, hogy ez most és így kezdjem el, mert nagy valószinűséggel szeptemberben sem lesz több kedvem hozzá, mint amúgy.
Egyébként, (majdnem) 4 éve kapcsolatban élek, így ezzel magyarázom ezeket a plusz kilókat (ja meg a fog.gátló, amit most abba fogok hagyni..). A párom szerencsés alkat, mert akármit eszik, nem látszik rajta, és hát amikor ő betolt egy tábla milkát, akkor én is, mert hát miért ne.. Amikor megismerkedtünk, hát, nem így néztem ki, jó, mondjuk akkor 15 voltam, de mindegy. Nem is a párom miatt van ez az egész, hanem magam miatt, hogy önbizalmat kreáljak magamnak. De hát persze nem fogom bánni, ha a párom büszkébb lesz rám.. meg azt se, ha majd esetleg megnéznek az utcán.. mert hát melyik nőnek nem kell a megerősítés?
A Lifetiltről még annyit, hogy a táplálékkiegeket nem tudom most megvenni (így nem lesz olyan hatásos, de azért csak ér valamit), mert nincs rá keret, ez van, fehérjeport viszont vettem, annyi még belefért (ja meg vitamint). A kaja ára is húzós (nekem), de ez van, ez most kell.
Előljáróban most ennyit, hétfőn képek, centik és keddtől diéta. Lélekben úgy érzem felkészültem, de hát majd úgy is kiderül, hogy nem :D. Ha nincs a Lifetilt, soha nem mozdulok meg, most pedig még úgy vagyok vele, ez még nem az a k*rva nagy túlsúly, amivel ne lehetne mit kezdeni (tudom, hogy mindennel lehet, csak hát értitek, na. :D) ezt talán még rendbe tudom rakni 75 nap alatt. A neheze úgy is utána jön, mert ugye hát meg is kell tartani.
Amit várok/szeretnék ettől a 75 naptól:

• Nyilván első helyen a fogyás :D
• Több önbizalom, kevesebb stressz, "kiegyensúlyozottság"
• Szebb bőr (ezalatt a kevesebb pattira gondolok)
• Nagyon remélem, hogy a migrénem is elmúlik, vagy legalábbis javul
• tapasztalat.

Hát ennyi lenne, egyenlőre. Bencét/Tomit nem fogom ajnározni, abból úgy is kap eleget. Szerintem jó amit csinál, a gondolkodását nő létemre majdnemhogy 100%-ban osztom, engem nem zavar a stílusa sem.

(A blogot magamnak írom, nem is osztom meg sehol. Önellenőrzésre készül:))