All You Can (Not) Eat

Hát ez most nem "fogyi" téma. De most erről gondolkoztam/gondolkozom. Olyan furcsa, hogy ennyi idő után is, van olyan pillanat, hogy úgy érzem, újra beleszerettem. Vagyis nem is az hogy furcsa, csak nem tudom jobban megfogalmazni. Ha valaki megkérdezi, hogy mit szeretek benne annyira, nem tudok válaszolni. Nem tudok 1-2 dolgot kiemelni. Ő úgy jó nekem, ahogy van.. annak ellenére, hogy néha vannak olyan pillanatok, amikor megtudnám folytani őt egy kanál vízben. Mert van ilyen, előfordult már. De hát az ilyen pillanatok után, jön a kibékülős szex kibékülés, az újra egymásra találás. Vannak szar pillanataink, mert vannak. Nem tagadom. De ez legfőképp azért van, mert szerintem mi vagyunk a világ legmakacsabb emberei. :D Hányszor volt olyan, hogy este összevesztünk (valami apró hülyeségen), és egyikünk sem tudott elaludni, mert hát ugye nem szeretünk úgy elaludni, hogy haragszunk a másikra, hajnalig egymásnak háttal feküdtünk az ágyban, duzzogtunk, és csak valamikor 3-4 felé szólalt meg az egyikünk, hogy bocsánat. Utólag mindig rájövök, hogy ez mekkora hülyeség, de valahogy olyankor nem tudom kimondani, hogy bocsánat. Régen pont az volt, hogy mindenért én kértem bocsánatot, még ha nem is én voltam a hülye.. aztán jött az a fázis amit az előbb leírtam, hogy egyikünk sem tett semmit.. most pedig inkább ő kér bocsánatot. Eljöhetne már az a szint, amikor egyikünk sem kell bocsánatot kérni, mert nem csinálunk hülyeségeket :) Amikor összejöttünk, szinte senki nem hitt bennünk. Ehhez képest 46 hónapja van mellettem. Annyi mindent köszönhetek neki. Olyan sokszor állított talpra, tartotta bennem a lelket, de egyszerűen az is elég ha csak érzem/tudom, hogy mellettem van.

Ha már szóba jött, például a legjobb barátomat is neki köszönhetem. Nem valószínű, hogy egyébként megismerkedtünk volna. Összejöttem a párommal, majd ő bemutatott a legjobb haverjának. Majd pedig a legjobb haverja, bemutatta a barátnőjét (akik akkor még inkognítóban voltak:D). Megláttam a csajt, elfogott az irigység, mivel P nagyonnagyon szép lány. Elsőre pont ezért nem is volt szimpi. Sőt. :D De aztán egyszer beszélgettem vele a páromról, arról beszélgettünk, hogy kinek mi a horoszkópja, és mondta, hogy ő Bika. Hát mondom király, én is az vagyok, kérdeztem, hogy melyik nap született. 11.-én. Itt leesett az állam, mert én is 11.-én születtem. Utána kiderült, hogy ugyanabban az évben születtünk (én azt hittem, sokkal idősebb nálam), ráadásul ugyanabban a kórházban, fél óra eltéréssel kb (bibibi én vagyok az idősebb). [Amúgy röhej, hogy ugyanabban a kisvárosban élünk, és ennyi idő után derült ez ki] Ez egy olyan kapocs volt, ami mellet nem tudtam elmenni, és aztán szépen lassan megismertem őt jobban, és rájöttem, hogy mekkora balf*sz vagyok, hogy első ránézésre döntöttem róla. (Persze, mivel nők vagyunk, az is kellet a barátságunkhoz, hogy volt egy csaj a társaságunkban, akit közösen utáltunk:D) Mindig számíthatok rá, akármivel fordulok hozzá. Teljes mértékben őszinte lehetek vele, ő is az velem és megbízhatunk egymásban. Lehet, hogy nem beszélünk minden nap, de (ezmostnagyonnyálasanfoghangzani), de amikor pl találkozunk akkor úgy érzem otthon vagyok, biztonságban vagyok és megnyugszom. Ő (is) egy biztos pont az életemben. Ahhoz képest, hogy ennyi minden közös bennünk, mégis tök más emberek vagyunk.. de ez így jó.