https://www.youtube.com/watch?v=JPSuOWE8B94&feature=related

Tegnap este már annyira izgultam, annyira várom már a jövőhét keddet, hogy csak na. Pedig vissza fogom sírni majd jópárszor ezt a pár napot, az biztos. Kb. éjfélkor még a neten voltam és rántásnélküli főzelék recepteket nézegettem, illetve annak jártam utána, hogy a csirkemellet hogyan is kell párolni, mert hogy én olyan még nem csináltam, meg amúgy se ettem eddig csirkemellet. :D De most már tudok mindent. Jobb lenne ha hétfőn a lifetiltből érettségiznék, mint hogy civilből, magyarból meg töriből. :D De ez van. Ezt a pár napot túlélőüzemmódban csinálom végig, a kövi pár hónapot meg pláne. :D
Jövőhét hétfőn annyi dolgom lesz, ami képtelenség, hogy beleférjen 24 órába, de majd megoldom valahogy. Vááá tényleg nagyon várom már a keddet :)
Pont azon gondolkoztam, hogy mivel nagyon szeretek sütni, milyen furcsa lesz, hogy majd nem kóstolhatom meg a tésztákat, krémeket. Bár nyáron amúgy is kevesebbet sütök, ha meg csinálok valamit, akkor majd anyum kóstolgatja nekem. :D Lehet, hogy bevetem majd az a trükköt, hogy rágózni fogok sütés/főzés közben, és akkor tutira eszembe se fog jutni kóstolgatni. Úgy várom már ezt az egészet :)) De legfőképp a végeredményt, de hát ahhoz jó pár kilométer kell majd, jó pár centi, jó pár izzadságcsepp. :D
Egyébként csak itthon, anyuék tudják hogy elkezdem ezt a programot. Senki más. Még a párom sem, mert szeretném, ha majd magától venné észre (jó amúgy felfog tűnni neki, hogy esténként nem ice teaval a kezemben fogok lebattyogni hozzá, hanem vízzel, meg majd a kajálásoknál). Tudom, hogy azt gondolják, hogy ez biztos megint valami agymenés, amit 2 hét után befejezek. Pont ezért jó lesz majd rácáfolni. :) Tudom, hogy sikerülni fog.